A félkarú ember élni kezd

 Joe születésének története eléggé komplikált eset volt. 
Párszor megkérdezték már, hogy miért pont ez a korszak és miért lett félkarú a főszereplő.

Erre egyszerű és velős válasz van: halvány lila gőzöm sincs.
Sokáig tartott, mire kialakult a mostani Joe.

  Sosem erőlködtem, hogy gengszterekről írjak vagy éppen egy fogyatékos embert köré építsek mindent. 

 A dolgok tökéletesen véletlenül történtek.

  Az első Joe:

  Mint, ahogy az elején mondtam, Joe egyáltalán nem volt tudatos. A nagy Alkonyat - lázban kissé felkaptam a vizet és kitaláltam, hogy majd én írok egy olyan, de olyan vámpírtörténetet, amitől mindenki maga alá csokizik. Ebben a bizonyos (befejezetlen) történetben a főhős író könyve a Félkarú Joe története. Amikor a történetben megemlítettem az író regényét, vagy éppen részleteket hintettem el, egyre jobban megszerettem a Joet. (A neve és félkarja egy másodperc műve volt.) Egy barátnőmmel (sajnos, kijelenthetem, hogy az idők folyamán elvesztettem...) arra gondoltunk, miért ne lehetne megcsinálni Joe történetét?

  Belevágtam.

  Nehéz volt, rohadt nehéz, mivel Joenak kellett egy arc, egy kinézett, a fent látható úriember lett a mintám, mivel öregedtem, meg persze ő is, rá kellett jönnöm, hogy Joe nem elég gengszteres és emellett eléggé fiatal is.

Ekkor jött a második Joe:

  Ebben az esetben a történet egész átírásán is dolgozni kezdtem, mert bár az első változat két hónap alatt kész lett, még sem éreztem teljesnek. Hiányoltam belőle a mocskot, a gengszterek tökös viselkedését és a nyers emberi bunkóságot. 

  Újra dolgozni kezdtem és minél jobban haladtam Joe annál jobban elvesztette azokat a tulajdonságokat, ami miatt egyáltalán hozzákezdtem.

  Sok idő telt el és próbáltam Joeról úgy írni, hogy baromira nem volt arca, sem hangja, sem egyénisége, egyet tudtam, hogy félkarja van.

  Aztán, váratlanul Joe előttem volt, csak úgy megjelent, a tenyerem izzadni kezdett, mert megismertem, itt van ő:

Egyáltalán nem következett ezután könnyű időszak, bár volt Joenak megjelenése, de problémák a szövegben ugyanúgy meg voltak. 

  Komolyabban ekkor kezdtem a kor zenéje és a gengszterfilmekhez nyúlni és elmélyülni bennük.

Igazi gengsztersztori a büdös életben nem kell életre nélkülük. 

  Valahogy így kelt életre Joe a fejemben és még csak itt kezdődtek az igazán komoly gondok...

  De ez egy másik történet.